Kerecsend

Kerecsend 650 éves falu, az egri püspökség birtokai közül egyike a legrégebbieknek. Kerecsendet legelőször egy 1337-es tizedjegyzék említi Keresnuch néven, majd 1484-ben a Bakocs-kódex Kelechen néven. Kápolnája kis plébániájával már 1332-ben megvolt. A puszta maga az 1271-ben V. István által kiadott megerősítő adománylevél szerint az egri püspöki birtokhoz tartozott.

A falu 1556-ban teljesen elnéptelenedett, lakosai a törökök elől nyugat felé menekültek. 1619-ben Kerecsend Bethlen Gábor uralma alá került, de nem sokáig. Thököly Imre alatt 28 visszaköltözött jobbágy lakta, de az 1687. évi felszabadító harcok során a település újra elpusztult. A falu romjaira az egri püspökség a 18. század elején urasági majort és fácános kertet létesített. A helyi földesúr 1731-ben német jobbágyokat telepített be, majd később szlávok is kerültek a faluba. 1770-ben Nepomuki Szent János tiszteletére a régi kápolna helyén új templomot építettek. Ebben az évben a jobbágy- és zsellércsaládok száma már 93 volt.

1849 februárjában az északról jövő Görgey, a keletről jövő Klapka és a Szolnokról érkező Dembinszky seregei Kerecsenden és környékén gyülekeztek, hogy február 26-27-én megvívják Windischgratz seregével a kápolnai csatát. A szabadságharc bukása után a falu újból benépesült. 1855-ben lakóinak száma már 1698 fő.

A századfordulón a kerecsendi szegényparasztok nem tudtak haszonbéres földhöz jutni, eladó föld pedig nem volt. Emiatt sokan kivándoroltak Amerikába, az első csoportok 1902-ben indultak el. A századfordulón már üzemelt a korszerű gépi gőztéglagyár elődje, a Majzer- féle kézi téglaverő üzem.
Az I. világháború kitörésekor a felnőtt lakosság nagy részét- fogatokkal együtt - behívták katonának. Sokan odaveszetek, sokan csak 1919-20-ban tértek haza. Az 1925. évi földrengés nagy ijedelmet okozott, de csak néhány vályogház repedt meg. Sokat vártak az 1926. évi 26. tc. alapján végrehajtott földreformtól, amely azonban csak látszólagos volt, így a faluban egyetlen zsellér sem kapott földet. Ezt követően a teljesen reményt vesztettek tömege vándorolt ki Amerikába. 1930-ban 1828 fő lakott 145 házban a településen. A lakosság főfoglalkozása ekkor az őstermelés volt. A községi pecsét 1776-ból maradt fenn: három búzakalász, kétoldalt egy-egy csillag, alatta e szavak: Geretcin Pitciet; ez alatt csoroszlya, ekevas. A jelenlegi templom 1960-ban épült; a régi, Nepomuki Szent János tiszteletére emelt műemlék templom a II. világháború idején megsemmisült, a visszavonuló németek 1944. november 17-én felrobbantották.

A Fő utca déli oldalán álló plébániaház kertjében az egri érsekkertből származik a 18. századi, szépen faragott ovális kőkosár gyümölcsökkel, valamint a rokokó balusztrádtöredék. Ugyanitt látható a falu lakossága által 1810-ben emeltetett 18. századi emlékmű, talapzatán Nepomuki Szent János szobrával. A templom tornyát, amelyet közadakozásból, az Egri Érsekség, az Önkormányzat és vállalkozók hozzájárulásával építettek fel, 1997-ben szentelte fel Seregélyi István egri érsek. A templomkertben lévő Nepomuki Szent János szobrokat, valamint a 'bőségkosarakat' az Önkormányzat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatásával 2003 nyarán restauráltatta.

A Fő út 67. sz. alatt, az Iskola kertjében látható Magyary Károly egykori kerecsendi kántornatínó mellszobra, Szpisják Pál szobrászművész alkotása. A szobrot a 2003. szeptember 7-i falunap alkalmából állíttatta az Önkormányzat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával.?

A 19. századi elején épült Postaház jellege szerint utcasorba épített, földszintes, klasszicista lakóház.
A Kerecsend és Demjén közötti országút mellett található az 1820 körül épült Albert-major, a volt gazdatiszti lak, valamint a 'volt kúria', egykor Babits, majd Vas Frigyes háza. Az 1959. és 1967. évi felmérés során 13 népi jellegű lakóházat írtak össze a múlt századból.
A Bükki Nemzeti Park a gazdája az 1960-ban védetté nyilvánított, 106 hektáros 'Berekerdő' természetvédelmi területnek, amely Magyarországon egyedülálló lösztalajon lévő erdő. Tatárjuharos lösztölgyesekből áll, növénytani érdekessége, hogy itt a tatárjuhar fává nő. Az legöregebb fája 280 éves. A 'Berekerdő' szakvezetéssel korlátozottan látogatható. A 3. számú főközlekedési úttól délre, a község határában található kerecsendi erdő értékeit Zólyomi Bálint akadémikus fedezte fel 1955-ben. Az 'Erdőfolt' és a faluhatár állatai a nagy-és apróvadak (borz, őz, nyest, róka, vadmacska, szarvas, vaddisznó), valamint a fácán, az erdei fülesbagoly és több énekesmadár. A terület madár- és rovarvilága több külföldi kutatót is foglalkoztat. Valamikor kerecsenysólyom is élt itt- vélhetőleg innen származik a község neve.