Maklári Római Katolikus templom

Szentháromság templom

Első okleveles említése 1261-ben történik, amikor IV. Béla az egri völgy falvainak, köztük Maklárnak birtokában megerősíti az egri püspökséget. A népes település az 1389-es évben az Eger folyón hídvám szedési jogot nyert, mezőváros, oppidum lett. Mátyás király idején Nagymaklár és Kismaklár nevű két falurészre elkülönült. 1526 szeptemberében, azután 1548-ban és 1552-ben a törökök felégették, de mindannyiszor felépült. Eger 1596. évi elfoglalása idején a török ismét elpusztította, újranépesítését 1609-ben Mehmet pasa kezdeményezte. 1680-ban az itt lakó 80 család közül 5 család volt katolikus, a többi református. 1700-ban Telekessy püspök évente háromszor tartandó országos vásárjogot szerzett nekik, de 1708-ban teljesen leégett és pusztán állt. 1711-ben a püspök telepesítési felhívást tett közzé, melyre egyrészt a régi lakók, majd 1758, 1764 és 1772-1774 közötti években ausztriai, sziléziai németek, „új szállítású svábok" is beköltöztek. 1799-ben a 185 család közül 31 németnek, a többi magyarnak vallotta magát. Az 1332/1337. évi pápai tizedjegyzék Maklárt az egri völgy falvai között sorolja fel, templomának papja ekkor 40 garas pápai tizedet fizetett. 1332-ben Mihály egri kanonok volt a maklári plébános. 1732-ben a mezőváros plébániát képez, bár lakói túlnyomóan reformátusok, ezek a püspök földesúr engedélyével protestáns iskolamestert tarthattak, de a református lakók egy része elment, mire az itt maradók kálvinista mesterét a földesúr elmozdította, helyébe katolikus licenciátust állított. Erdődy püspök 1732-ben visszavette a reformátusoktól a régi kőtemplomot, majd helyreállítatta, hozzá szentélyt, sekrestyét és homlokzati tornyot építtetett, a szükséges belső felszereléssel ellátta. Az építkezést G. B. Carlone irányította. A püspök 1738-ban visszaváltotta és Lampert József egri harangöntővel átöntette a harangot. A harang eredetileg a Tarnaszentmiklósiaké volt, a török hódoltság idején került Maklárra. Az építmény egyre romlott, a régebbi része az 1767. évi egyházlátogatás idején már összedőlés előtt állt. Az új templom építését 1788-ban Eszterházy püspök kezdeményezte. A Francz József által irányított kőművesmunka 1796-ig húzódott, a további munkálatok a püspök haláláig sem fejeződtek be, a szentélyt és a sekrestyét 1800 és 1802 között festették ki.

A gazdagon felszerelt templomot a német katonaság 1944-ben felrobbantotta.

 

Helyén 1948-50-ben új templomot emeltek, ebbe a réginek néhány részét beépítették.